Egyedülálló anya vagyok, két gyerekem van. Egy 9 éves fiam, meg egy most 18 éves lányom, aki idén fog érettségizni. A kisfiammal semmi gond, harmadik osztályos, egyelőre élvezi az iskolát, annak ellenére, hogy az ismerősöm szerint ugyebár nagyon rossz az oktatási rendszer.(Ennek a mondatnak mindjárt kifejtem a jelentőségét) Én egy helyi szakközépiskolában tanítok matekot és németet, tehát benne vagyok eléggé az oktatási rendszerben, mint tanár. Kimondottan figyeltem persze rá, hogy különválasszam a munkámat a magánéletemtől, tehát a sztereotípiákkal ellentétben, miszerint a tanárok a gyerekeikkel még vaskalaposabbak mint a munkájukban, ez nem igaz. Szigorú tanár vagyok az igaz, és szigorú szülő is, de nem ugrálok a gyerekeim fején, nekem az a célom, hogy mindketten boldogok legyenek, épp ezért nem is szóltam bele, amikor a lányom az angol nyelvet választotta a német helyett, hiszen az ő életútja, neki kell boldogulnia majd, és ha ő úgy érzi, hogy az angollal boldogul jobban, akkor azzal. A probléma viszont pár hónappal ezelőtt kezdődött. Az iskolában, ahol tanul van jó pár tanár ismerősöm, és nyilván nem szoktam azért állandóan kérdezgetni őket mi van a lányommal, de ha úgy van azért elmondják.(Nagyon eddig nem is volt miről beszélnünk, mert nem magatartásban, sem tanulmányi eredményben nem volt a lányommal gond) November vége fele azonban a lányom történelemtanára felhívott, hogy nagyon leeresztett, és mivel érettségi előtt állnak, nagyon aggasztja a dolog. Beszéltem erről a lányommal, azt mondta, csak rosszul aludt a dolgozat előtt, nem volt ideje felkészülni, de kijavítja. Hittem neki, mert mi oka lett volna rá, hogy hazudjon? Ráhagytam, de aztán nemcsak hogy nem javított, még több mindenből rontott. Matekból, és irodalomból is teljesen leeresztett, és úgy éreztem, mintha már nem érdekelné semmi. Folyton elmászkált itthonról azzal az ürüggyel hogy a barátnőivel megy tanulni, de az eredményét persze nem láttam, így megálljt parancsoltam. Mondtam neki, hogy ennek a barátnőkkel tanulás dolognak az a vége, hogy csak rontja a jegyeit, ezért üljön le itthon egyedül, és kezdjen el rendesen tanulni, mert nem lesz eredményes az érettségije. Persze nem tetszett neki, hogy nem engedtem el, de úgy tűnt elfogadta. Csak aztán az elmászkálgatást a telefonálás váltotta fel, rengetegszer hallottam, hogy tanulás helyett nagyon halkan sutyorog valakivel a telefonba. Kérdőre vontam, hogy miért nem tanul, a válasza az volt, hogy csak a barátnőjétől kért segítséget, mert nem értett egy matekpéldát. Nem értettem miért nem tőlem kérdezi, hiszen mindig segítettem neki a matekban, ha valami nem ment. A válasza az volt, hogy nélkülem szeretne boldogulni. Amit szintén megértettem, szóval ráhagytam, azzal a feltétellel, hogy kijavítja a siralmas jegyeit. Ám továbbra sem változott semmi, sőt. Egyre több tanára panaszkodott már rá, hogy rengetegszer elkésik óráról, vagy ha ott is van, olyan mintha csak testben lenne jelen, fejben valahol teljesen máshol jár. Aztán pár hete bementem az iskolájába elintézni valamit(nem a lányom miatt kellett mennem) amikor összefutottam az egyik osztálytársával. Régről ismertem a fiút, mert az előző lakásukban szomszédunk volt, plusz egész általánosban a lányom évfolyamtársa. Kérdeztem mi újság vele, hogy megy az iskola, és szóba került természetesen a lányom is. A fiú elmondta, hogy aggódik miatta, mert mostanában nem igazán önmaga, és túl sok időt tölt az egyik fiatal férfi tanárral, aki év elején kezdett náluk az iskolában. 25-26 éves lehet a férfi, és az osztálytárs szerint van köztük valami. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, hiszen nem ilyennek ismertem a lányomat. A fiúkkal sem nagyon törődött még, nemhogy férfiakkal, ráadásul egy tanárral. Amikor hazaértem, azonnal elmeséltem neki mit hallottam, és megkérdeztem, van-e alapja, de azt mondta hogy nem vagyok magamnál, ha ezt elhiszem. Természetesen akkor és ott már én sem tudtam, hogy kinek higgyek. Hiszen egy iskolán belül azért sok a pletyka, de közben ez mégis magyarázatot adott volna a lányom viselkedésére. Na, ekkor meséltem el a dolgot egy barátnőmnek, aki szerint ez a nagyon rossz oktatási rendszer tehet mindenről, mert kizsigereli a gyerekeket, és hazudozásra kényszeríti őket. Én ebben élek, tehát nem értettem vele egyet, de szerinte ha a lányomnak viszonya is van a tanárával, hagyjam rá, ha eddig nem derült ki, akkor jobb nem bolygatni az esetet, mert még ki is rúghatják a lányomat az iskolából. Na, és itt jön az, hogy teljesen tanácstalan vagyok. A lányom jegyei továbbra nem javultak, azóta biztos forrásból tudom, hogy tényleg viszonyuk van, de tehetetlen vagyok. Beszéltem a férfival, aki egy nagyon jólszituált, jóképű fiatalember, de ez mit sem változtat a tényen, hogy NEM kezdhet ki egy diákjával. Elmondtam neki, hogy kirúgatom, ha nem száll le a lányomról, erre az volt a válasza, hogy önként felmondott. Amellett persze, hogy elmondta a lányomnak hogy beszéltem vele, aki azóta szóba sem áll velem, pedig megérthetné, hogy az ő érdekében tettem. Nem tisztem beleszólni a magánéletébe, de ez a helyzet igen is veszélyes rá nézve, hiszen a férfi idősebb is nála, ráadásul visszaélt a hatalmával. A felmondása után azt hittem vége lesz, de továbbra is együtt vannak, továbbra is találkozgatnak, és én nem tehetek kb. semmit. Csak nézem, ahogy a lányom pár hónappal az érettségije előtt, teljesen elszúrja az életét. Ezek után mit tehetnék? Hogy védjem meg ettől a férfitól?