23 éves vagyok, két éve vagyunk együtt a barátnőmmel, de valami nem az igazi. Ő 21 éves most, másodéves egyetemista volt, amikor megismerkedtünk, én pedig akkor kezdtem el dolgozni. Eléggé sokat voltam elfoglalt az elején, de ez mostanra jobb lett, de olyan érzésem van, mintha beleunt volna a várakozásba, mert a munka miatt heti 2-3 alkalommal tudtunk csak találkozni eddig. Most ő kezd el majd dolgozni ősztől, és nem tudom, hogy tudjuk összeegyeztetni az ő és az én beosztásunkat, mivel én nappal dolgozom, de ő 3 műszakot vállal majd kórházban. Szerintem attól fáradtabb lesz, hogy a két lakás között és a munkahelye között ingázzon, ráadásul tőlem a kórház kb. 35 percre van autóval. Idő közben pedig tényleg olyan a viselkedése, mintha megunt volna vagy a kevés találkozásba fáradt volna bele, mert nem keres annyit, mint régebb. Nem is olyan kedves, nem is ad magára annyira, mint akár fél éve. Ha hívom, hogy mesélje, hogyan telt a napja, alig mond valamit. Élőben rendben vagyunk, és ha megkérdezem, ő azt mondja, minden rendben, csak stresszes volt az elmúlt fél év és most heveri ki. Valahogy nem tudom elhinni, és fáj, hogy én mindent beleadok, de neki még ez sem elég. Szerelmes vagyok, de nem akarok az lenni, mert nem szeret viszont a párom, szerintetek hogy engedjem el?