31 éves majdnem egyedülálló nő vagyok. Azért majdnem, mert nagyon rövid időnk volt megismerkedni egymással a sráccal, akibe beleestem, ráadásul haza utazott Dél-Amerikába. És ez még nem minden. Szerintetek, távkapcsolat működhet hosszú távon 30 felett? Ő 32 éves, nincs senkije, másfél évet töltött el Európában, dolgozott, elvolt, utazott. Előtte 6 évig volt kapcsolatban elvileg élete nagy szerelmével, de az elment más kontinensre és ő nem tudta követni. Ezzel lett vége nekik. Én nem faggattam. Ő sem engem, miért lett vége az én hosszú kapcsolatomnak. 10 hetünk volt, ameddig itt volt, majd hazament 4 hónapra, ebből még van vissza 3 hónap. Valószínű visszajön. Remélem. Ezalatt a 10 hét alatt kb 2 hetente elmondta, hogy neki nem kell partner, elvan egyedül, nem szeretne barátnőt, a barátságomat többre értékeli. Ez volt a józan változat. Ahogy ivott, romantikus lett, mondta, hogy szeret, és kérdezgette, milyen lenne ha együtt lennénk és jó páros lennénk, stb. Az is mondta, hogy túl jó vagyok hozzá, és furcsa lenne engem a barátnőjének szólítani, mert túl jó vagyok neki... de ugyanebben a beszélgetésben kérdezte meg, mit szólnék hozzá, lennék-e a barátnője, illetve ha házasok lennénk, akkor én terveznék, ő végezne... Másnap megkérdeztem, emlékezett-e a beszélgetésre és emlékezett. Van, amikor napokig baby-nek szólít írásban. Aztán vannak napok, amikor alig írunk. Nem nagyon beszélünk, mert ő nem szeret beszélni telefonon vagy videón. Már így egy hónap után mondta, hogy jó lenne egy beszélgetős estét tartani.. meglátjuk mi lesz belőle. Nem ír és nem beszél arról, ha negatívnapja vagy időszaka van, mert szerinte azt élőben kell megbeszélni. Nem tudom, mi folyik benne, még annyira sem, mint ahogy élőben találkoztunk. Videós, fényképes kapcsolattartás van, de hiányzik szerintem az érdemi beszélgetés egyre jobban. Ehhezképest nemérzem,hogy ő annyira meg szeretné tenni azt az extra lépést, amit egy ilyen helyzetben megteszel azért, aki érdekel... Tudni kell, hogy Magyarországon csak rövid ideigttervezett maradni, és nem is akart jönni, de a koronavírus miatt ide kényszerült jönni és itt is maradt. Majd hazament. Tehát biztosan nem akart Magyarországon egy barátnőt keresni. Mondta is, hogy nem számított arra, hogy találkozik valakivel,,, de most nem egy kapcsolat a prioritás számára, hanem az, hogy kitalálja, merre tovább és mit csináljon és stb. meg ami még nincs kimondva természetesen. Nem tudom, mit csináljak.. nem csal meg, én sem őt. Ezt is tisztáztuk, hogy ami van és volt, az köztünk marad és csak köztünk. Ő hangoztatta, hogy sokáig képes várni, illetve azt is mondta, hogy "you're my girl" és "Im your man". De ez ki tudja, mit jelent abban a randizásilag és baráti kapcsolatilag teljesen más kultúrájú országban. ... Azt sem tudom, hogy ők miért randiznak elköteleződés nélkül hónapokig, majd csak hosszabb idő múltán mondják ki kerek perec, hogy kapcsolatban vannak... ÉS nem tudom, hogy Ő ilyen-e vagy sem. Annyira nincs benne bizalmam és magamban sem, mert minden másnap más megérzést erősít meg. És ezt már mondtam neki, de amikor mondtam, akkor menekülni akart és kiszállni abból, ami annyira jó neki is és nekem is... De vajon mennyire vesz engem komolyan? Képes-e megtenni azokat az extra dolgokat, ami egy emberi kapcsolatot 4 hónapig életben tart? Akarja-e egyáltalán?

Hosszútávon vagy hosszú távon? Mikor írjuk egybe vagy külön?