Szia🙂
Én is voltam hasonló cipőben. Kevés barátom volt, nem nagyon jártam bulizni, és én sem találtam semmi jót magamban sem kívül, sem belül.
De rá kellett jönnöm, hogy amíg magammal nem vagyok jóban, addig mástól sem várhatom, hogy elfogadjon.
Biztosan van egy kép előtted magadról, hogy milyen szeretnél lenni. De ahelyett, hogy ezt a képet nézegeted, ne ábrándozz, és ne kezdd el sajnálni magadat, mert az nem segít! Tegyél azért, aki lenni akarsz. És ami a legfontosabb: Soha ne hasonlítsd magad máshoz! Mindenki másban tehetséges, más áll jól neki, és ami még fontosabb: mindenkinek más tetszik. Ne érezd magad kevesebbnek amiatt, mert neki több barátja van... ebben a korban nagyon sok az érdek barátság is, ezek hamar kikopnak...
Én azt mondom, hogy előbb hidd el azt, hogy elég jó vagy, szeresd magad, és ez látszani fog rajtad.
Kezdj új dolgokba, zenélj, sportolj, vagy akármi, ami téged érdekel és boldoggá tesz. Új helyzetek elé kerülsz, és új embereket ismerhetsz meg.
Nem veled van baj. Olyan emberekkel vedd körül magad, akiknek hasonló az érdeklődése, vagy a véleménye a világról, mint neked is.
De soha ne szomorkodj, és soha ne add fel! Neked kell tenned azért, hogy jobban érezd magad.
Ami pedig a srácot illeti... sokáig volt nekem is egy plátói szerelmem. Sosem mertem oda menni hozzá. Végül kiderült, hogy a szép arc mögött elég buta fej van, és saját magamon nevettem, hogy ilyen embertől tartottam ennyi ideig 😅 szóval csak mert neked tetszik, nem biztos, hogy hozzád való. A sors mindig gondoskodik rólunk, és sosem hagy kérdések nélkül. Te is meg fogod érteni, miért alakult épp így a történet 😊 Remélem segítettem, és tudtam valami újat tanácsolni.
Minden jót!🤗