Szerintetek mit gondolhatnak a nők most vagyok túl egy gyerek kori szerelmen 13 éves volt a párom én pedig 14 mikor megismertük egymás mondhatni szerelem volt első látásra 3 éve sikerült a közös összeköltözés.Barátnőm legfőbb problémája az volt hogy a munkához valo hozzá állásom ő sokat dolgozott énis elötte de jött egy időszak amikor nehezen találtam munkát és neki megmaradt a régi.Nem voltak nagy veszekedések szinplán annyival magyarázta hogy ő már nem szerelmes belém hanem szeret mind párom ( pasim ) stb.Tavaj ugyanezt mondta ugyanebbe az időbe akkor szét mentünk egy kis időre én munkát vállaltam kint küldöldön gondolva így könnyebb lessz majdnem minden nap kontaktoltunk viszont a mostani szakításunknál ragaszkodott ahhoz hogy ne keressük egymást napokba véletlen össze futottunk a városba mindig mikor meglát jó kedve lessz elmosolyodik de nem volt ennél több megkínált cigivel elbeszélgettünk.Kicsit rátértem a témára megkérdeztem tőle hiányzok e neki?! Erre ő azt felelte ne kérdezz hülyeségeket mert úgy is tudom a választ.Tudni illik eleinte kis szerény ragaszkodó ha rossz szó hagyta el a számat ő sírásba kezdett mindig azt mondja ő neki erősnek kell lenni meg hogy (Felnőtt )
Voltak neki ilyen szavai is amikor elment ha a szívére hallgatna itt maradna itthon velem viszont ha az eszére elköltözne haza az utóbbi nyert.Tehát elment az elején keresett mindig valami más téma miatt de már napok óta nem .
Sokszor azok a szavak hagyták el a száját hogy ő már belefáradt megváltoztunk mindketten ha a sors úgy akarja egymásra fogunk találni 1 2 év múlva!!! Tapasztalt e már valaki valami hasonlót?
én szeretem hiányzik és várom haza de valahogy úgy érzem nem fog meg keresni.Az elköltözés elött elmaradt a szex is