Hogyan éltek a 80-as években az emberek modern technológia nélkül?

Én 71benn születtem. És jó volt akkor felnőni. Az akkori világrend ezt engedte. A mostani köszönő viszonyban sincs vele. Persze van akinek ez a paradicsom. Én személy szerint jobban éreztem abban a világban magam. Nem azért mert megmondták mit kell csinálni és hogyan gondolkodjunk hanem mert békésebb és emberibb világ volt.

1980-ban kezdtem az általános iskolát, egy kisvárosban. Sokan voltunk, nem fértünk be a suliba, ezért két évig egyik héten délelőtt, a másik héten délután volt a tanítás. Az egyik munkatársam megjegyezte, hogy én már akkor is műszakban jártam. :-) Utána átadták az új iskolát, ahol már elfértünk. Csak nagyon keveseknek volt autója, gyalog mentünk, reggel inkább egyedül, vagy kettesével, hazafelé csapatosan, énekelve, játszva, beszélgetve. Sokszor fedeztünk fel új utcákat, ahol még sosem jártunk. 1 Ft-ért vettünk zsíros kenyeret az utcasarkon álló büféből, és adtunk belőle a kertes házaknál lévő kutyáknak egy-egy falatot. Alig vártuk, hogy hazaérjünk, már mentünk is ki játszani. Sokan voltunk a játszótéren, a fiúk fociztak, mi lányok inkább mászókáztunk, ugróiskoláztunk, gumiztunk, kincseket kerestünk a fűben, sokat bicikliztünk. Fagyi is volt, puncs, vanília, citrom és csoki. A boltban zacskós tej a helyi tejüzemből, és lehetett kapni Fincsit (igazi tejszínhabot joghurtos pohárban). és pici papírzacskókban tejport. Liszt a helyi malomból, barna papír zacskókban. A nyolcvanas években kóla is volt már, 1 literes üveg palackokban. Az utcában lévő ABC-ben, és a piacon vásároltunk mindent. Figyelni kellett, hogy a szatyor, vagy a kosár ne maradjon otthon, mert a boltban nem adtak. Telefonunk nem volt, a találkozókat előre megbeszéltük, pl, ha szandált kellet venni, akkor délután a bolt előtt találkoztunk a szüleinkkel, és akkor a megbeszélt időben ott kellett lenni és kész. Minden hétvégén, és nyáron mentünk falura a nagyszüleinkhez, vagy akiknek nem volt ilyen lehetőség, azok a hobbi telekre. A családok anyagi helyzete között nem voltak ekkora különbségek, és amúgy is, a suliban a köpeny eltakarta a ruhát... 1986 körül már többeknek volt otthon számítógép, átmentünk egymáshoz játszani, vagy akinek volt videoja, azokhoz filmet nézni. Ma is el lehet indulni otthonról telefon és bankkártya nélkül, busszal, annyi pénzzel, amennyi szükséges lesz, ki lehet próbálni! Nincs hosszú póráz, csak szabadság! Szóval gyereknek lenni nagyon jó volt a nyolcvanas években. :-)

Én 82-ben születtem, szerintem a létező legjobb korban. Nekünk már volt 6 éves koromban Commodore 64 számítógépünk, jó volt végignézni, hogy mivé fejlődik a dolog, de sokkal jobb így, hogy ott voltunk az elején. Talán a mai gyerekek már kevésbé tudják értékelni, hogy honnan jutottunk idáig, ettől függetlenül szerintem sokkal jobb a mai kor, sokkal több a lehetőség például tanulni és előrejutni az életben, be lehet járni a világot, stb - ha mondjuk az 50-as években egy kis faluba születek, jó eséllyel ott is halok meg úgy, hogy soha nem látok többet az életből annál, ami ott van, és az nekem baromi kevés lenne.

Én 54-es vagyok, A 60-as években kezdtem "eszmélni..." Sok jó volt akkor is, és sok jó van azóta is. Szerintem a mai fiatalok ezt a korszakot sírják majd vissza, mint ahogy a mi felmenőink a saját fiatal korukat.

Bármit vissza lehet sírni, de a lényeg: fiatalok voltunk.

Elnézem a mai fiatalokat: szépek, okosak, és nem tudják szegények, hogy minden elmúlik.

Élvezzétek, ami van!

Jól éltünk! Sokkal jobban, mint most. Aki itt kommunistázik, meg trágárkodik, annak fogalma nincs az illemről, a tisztességes viselkedésről. Már akkor is felnőtt voltam, és most tartom a lépést a fiatalokkal, minden modern eszközt tudok kezelni és használom is. Tehát friss vagyok szellemileg és pontosan össze tudom hasonlítani az akkori életet a mostanival. Számomra teljesen közömbös, hogy mit hisznek erről mások! Itt szemmel láthatóan a többség élvezte a 80-as éveket. Amit mi tudunk, mert megtapasztaltuk, azok tények! És a tények makacs dolgok! Szép napot mindenkinek! Üdv.: Józsi

Pontosan az adta meg a bizalmat, a kiszámíthatóságot, hogy nem volt mindenki akár 1000 km-ről is elérhető.

Ha vki vkihez csak úgy bekopogott, és az nem nyitott ajtót, mert nem volt otthon vagy nem volt kedve, akkor nem sértődött be senki, habem otthagyott egy cetlit, vagy gyufaszálat az ajtón, tudatva hogy járt ott, és a kialakult szokás szerint a keresett majd jelentkezett. Nem vol "mért nem vetted fel, nagyon kellett volna veled beszélni" nem volt 5 perccel az esedékesség előtt lemondott program, nem volt folyamatos ellenőrzés, számonkérés, volt helyette előre tervezés, ígéret megtartás. Az Isten nagyon tudja mit nem ad többet: időt. Gazdálkodj abból ami adott, válassz, ne akarj mindent, mert úgy sem fog sikerülni, vedd tudomásul, hogy vannak határaid.

En 1992-ben születtem. Es az en gyerekkori generaciomban kezdődött hogy mindenkinek kell számítógép. Majd később mar gimis eveimben erőltettek a szülőkre a netet mert hogy azzal konyebben tanul. Hat igen... Tanulna ha nem lenne ez a sok játék oldal,kozossegi oldal ahol éljük az életünket, persze ha hadjuk. Es ha hadjak a szülők... Mar pesig mknden szülő azt mondja büszkén hogy az én gyerekem nem gepezik állandóan.... Persze en ertem hogy mindenki számára a saját gyereke a becses. De 90% ban hadjak a szülők hogy a gyerek hajnalig gepezzen reggel pedig iskola... Aztan iskolaba beerve folytatja a telefonnal. Es a tanar hadja. Hat azért az en gyerekkorom aem volt mar olyan mint mondjuk a 70-80-as evekben levo gyerekeke... De azert hasonlitott ra. Ea tudjak mit. Nagyon jo volt. Az egesz gyerekkorom a focipalyan töltöttem el. Fán csüngtem, ram fagyott a ruha télen de nem bántam akkor is szankoztam. Jegcsapot ettem. A mai gyerekek esik az esi picit fuj a szel es megfaznak. Mert állandóan bent ülnek

Nagyon jó volt. Az emberek sokkal több időt töltöttek együtt, a családdal.. Én a 70-es években voltam kisgyerek, de minden percét élveztem, ahogy visszagondolok. Rengeteget voltunk a szabadban, a barátainkkal a lakótelepi játszótéren logtunk.Egy percig sem unatkoztunk!!!! Sajnos a technikai vivmanyoknak (okostelefon, laptop, vilaghalo) köszönhetően ellaposodott az emberek közötti kapcsolat. Érdekes, mi elvoltunk nélküle. Emlékszem, az első csoda masinát, egy sétáló magnót 14 évesen kaptam....

Jól. A sarki telefonról telefonáltam. Filmes fényképezőgéppel fényképeztem,Szalagos magnót hallgattam. Üdülni mentünk szinte minden nyáron. Nyáron gyakran jártuk a strandra... Vagy vállalati üdülőbe de akkor még éltek Nagyapámék vidéken,..ott is töltöttünk egy .két hetet....A politika nem érdekelt...Nekem nincsenek rossz emlékeim...Ennyi.

Még a legkisebb faluban is volt mozi. Esztergomban is volt, méghozzá premiermozi. Minden új filmet a Budapesti mozikkal egyidőben vetítették. Most nincs.

Én 1975 Ben voltam repülővel az NDK bán,és a repülő jegyért fizettem 370 Ft ot.A kerestem 3000 Ft volt.A keresetem tíz százalékáért repülővel utazhattam.Drezdában voltam.Visszafelé vonattal,a Hungária expresszel jöttem,és 30 márkába, 120 forintba került a vonatjegy. A kenyér 3 Ft ba, a tej 3.60 Ft ba a tejföl 4,20 ftba került.Élhető volt az élet

Sokkal-sokkal jobb volt a 80-as években, mint most!!!!!!!!

Igaz, akkor huszonéves voltam, most pedig....

Sokkal jobban éltünk. Békésebb volt a légkör a munkahelyeken ,..- ja és persze, voltak munkahelyek !!Az emberek welnes nélkül,- egy kellemes tó parton is boldogan töltötték a hétvégét ! A strandolós hétvégék , de a barátokkal - otthon egy szalonna sütés - hangulatos beszélgetésekkel, borozgatással sokkal -sokkal hangulatosabb volt,mint most a méregdrága üdülőhelyek. Lehet itt SZÉPKÁRTYA, ilyen utalvány, olyan utalvány,..- a """""KELLEMESEN eltöltött idő varázsa kihalt". A sznobok a 10 milliós járgányaikkal villognak,-és ha valaki nem rendel "bambuszrügyet - Pusztakotkodácsra "...- az nem tartozik közéjük. !!!

A valóság az , hogy rengeteg Draga idot pazarol az emberiseg a modern technológiában , elfeledkeznek arról hogy mellettük meg leteznek emberek akik tobb figyelmesseget es tiszteletet erdemelnek.Nincs kifogásom a modern technológia ellen hiszen nagyon jó dolog csak tudatosan kellene használni de az emberiseg egyre jobban atesik a ló tuloldalara...a szomorú csak az hogy nincs megallas es most felideznek Albert Eindtein egyik gondolatat. "Felek attol a naptol ,amikor a technológia fontosabb lesz,mint a szemelyes kapcsolattartas.A Világon lesz egy generációnyi idióta" LOL

Közeli kiserdőbe jártunk a lányokkal😁😁.

Meg volt egy rakás hülye akik szipóztak.

Ez mindig érdekes kérdés, hogy milyen volt régen mivel az ember csak a szépre hajlamos emlékezni.

Vitathatatlan tény, hogy volt egyfajta olcsóság és kiszámíthatóság a nyolcvanas években, ami stabilabbá é emberibbé tette az akkori világot a maihoz képest. Ezekről való élménybeszámolót lehet itt olvasni a legtöbbet. De azt már többen hajlamosak elfelejteni, hogy ezt a stabilitást nem egy termelő gazdaság, hanem hitelfelvétel finanszírozta meg. Abból a szempontból érthető a nagy nosztalgia kedv, hogy akkor a hétköznapokban szó nem volt államadósságról. Először talán akkor szembesült vele a kisember, amikor '87-ben jött egy nagy áremelés és bevezették az szja-t.

Persze, aki objektívebben vizsgálja az előbb-utóbb észreveszi, hogy:

Az ember bement fodrászhoz külön volt takarító, ruhatáros, pénztáros és végül a fodrász, aki termelt.

• Telefonra, autóra 10 évig kellett várni. Ma hajlandó bárki is ennyit várni?
• A külkereskedelmet az -impex végű cégek bonyolították, nekik volt valutájuk. Ha volt. Ha nem akkor az adott gyár abban az évben már nem kereskedett.
• A gyárakban rengeteg olyan munkahely volt, ami a rendszerváltás után megszűnt. Pl nyomdában külön ember ügyelt, hogy mennyivel mennek a gépek és volt korrektor is. Arról nem is beszélve, hogy az alkeszokat sem rúgták ki.
• Nem volt telefon. A Richter Gedeon gyógyszergyárnak egy azaz egy darab városi vonala volt. Anyám mint titkárnő egész délelőtt hívogatta.
• 
  

Egyszúszra ennyi. És még rengeteg mindent fel lehetne sorolni, ami olyan tényező volt, amitől az embernek ugyan kényelmes volt, de a termelést és így az államkincstárat károsította.

Az összes szocialista országot bejártuk, Lengyelországban a valuta boltokban vásároltunk. Sőt, Jugoszláviába is eljutottunk, a tengerpartra. Biztos megélhetésünk volt. 1200 ft volt a kezdő fizetésem, 193 ft volt a lakbérem 40 ft volt egy gázpalack, és 8 ft-ért ebédeltünk. Hétvégente bulizni jártunk. Én a Bergendy-t szerettem, ők a Műszaki egyetem E épületében játszottak. Vidékről utaztam fel, 10 ft-os vontjeggyel. Otthon 50 ft-ot kaptam, tehát maradt bőven, a 3 ft-os colára.

Ami hiányzik most, az az emberek közötti viszony ami akkor volt. Gyakran látogattuk egymást, érdeklődtünk ki hogy van, tudtuk egymás gondjait és problémáit és segítettünk egymáson amennyit az erőnkből kitelt. Most viszont ha észre veszik hogy gondjaid vannak vagy ha beteg vagy, úgy kerülnek mint a macska a forró kását nehogy segíteni keljen. Szerencsénk van hogy nekünk, a régi generacionak vannak még régi barátaink akikkel kitartunk egymás mellet már nagyon sok, sok éve. A mostani barátságok nem hiszem sokat tartanának, mert a kapcsolatok csak a pénzen és az érdekeken mullnak. A másik dolog az , hogy a mostani fiatalok nagyon szomorúak nem tudnak örvendeni semminek pedig eszre kéne vegyek hogy az élet szép de viszont nagyon rövid. Az életben nem a mennyiség számít hanem a minőség és nem az számít hogy az ember milyen fontos hanem az , hogy mennyire értékes. Ezekre kell az új generációt tanítani hátha nem lennének olyan szomorúak mint a szüleik.

Imádtam abban az évtizedben élni. Nem kellett semmilyen telefon, internet mégis mindíg tudtunk találkozni barátainkkal.Akkor éltem tini korszakomat, mondhatom boldogan.Pedig egy átlag család voltunk/vagyunk. Imádtam például a Lenin körúton Édesanyámmal kirakatokat nézegetni, fagyizni, életünk első hamburgerét majszolni a Wesselényi utca sarkán lévő bódéból. De még sorolhatnám az emlékeket. Ez csak egy aprócska töredéke.💗

A mostani élet sokkal szebb! Akkor még nem voltak unokáink!

Igaz az a mondás,hogy idővel minden megszépül! Azt hiszem minden embernek a gyerek és fiatalkor tűnik visszanézve a legszebbnek. A mostani gyerekek is így lesznek ezzel.

1947- ben születtem Csak ápolónő voltam, de voltunk elegen, nem inunk- idegeink szakadtáig dolgoztunk. Volt idő empatikusnak lenni a betegekkel. Normális fizetésünk volt. 1980- ban vettem az első automata mosógépemet. Volt autónk, kölcsönre vettünk házat, kifizethető fix részlettel. Volt tv, szinte minden évben nyaraltunk. Ja, és meg tudtam venni a marhahust, Göcsej sajtot, Pick szalámit, gyümölcsöt, zöldséget. A NYUGALOM... nos, az hiányzik legjobban. Én akkor sem ültem a " pofámon", hát, legfeljebb 200 ft- al kevesebb jutalmat kaptam..

Azt mindenki kifelejti, hogy akkor még a lányoknak nem lógott a mellük, a fiúknak meg állt a cerka... :D Amúgy egy agyontechnologizált világ volt az, mondjuk az ötvenes évekhez képest...

Jól " EMBERKÉT" mindenre volt idő, szóba álltunk egymással szemtől szembe, voltak barátaink, a Tanár nem rohant haza és nem is szurkálták meg ha nem adott 5-öst. Mindenkinek volt munkája. Szerintem jobban éltünk !

Jól éltünk.Megvolt minden ami kellett.Az igények is mások voltak.Nem vágytunk márkás ruhákra én mindig varrattam a Burdából. Színház és hangverseny bérletem volt, hétvégeken kirándultunk,vendéglőbe jártunk. A munkahelyen mindenki név és születésnapját megünnepeltük. Nem volt ennyi irígység , gyűlölködés, megértőbbek voltunk egymással. Igaz nem volt telefonunk de az utcába az ügyvédnek volt és tudtuk ha szükség van rá telefonálhatunk. Szerencsére sosem volt rá szükség. Évente 2x tudtam nyaralni az elő és az utó szezonban mert a fő szezont a családosoknak adtuk. Bejártam a környező országokat igaz Amerikába nem jutottam el. De akkor sem engedhette meg mindenki most meg még kevesebben. Nagyon nagyok lettek a különbségek ! Vannak a milliárdosok akik azt sem tudják hogy urizáljanak és rengetegen csúsztak le mély szegénységbe, kilátástalanságba. Ma farkas törvények uralkodnak és a szegények kizsákmányolása. A rendszerváltás vesztesei a szegények, iskolázatlanok és akik munka nélkülivé váltak mivel rengeteg üzem, gyár szűnt meg.

-46-os vagyok ! Csak aláhúzni tudom mindazok véleményét, akik jóindulattal, és talán még örömmel is emlékeznek(a maival összehasonlítva) Nyilván való, hogy azokban a rendszerekben(Rákosi-Kádár) voltak hibák, de a lakosság nagy részének sokkal élhetőbb volt. Az iskola ingyenes volt, és ha csak annyit jegyzek meg, hogy egy füzet 40 fillérbe került(igaz margózni kellett némelyik tárgyhoz), de a tankönyveket ingyen kaptuk. Rengeteg tábor volt, rengeteg kirándulás, na és a számháborúk, a hűvösvölgyi Nagyrét bulijai, a nógrádverőcei Nemzetközi tábor, Csillebérc, a Balatoni vállalati,és szakszervezeti üdülők. A margitszigeti Úttörő Stadion bármikor rendelkezésre állt, ahogy az egyesületek is !! (ingyen) Csak még egy ! Az iskolában minden héten más osztály volt az ügyeletes "rendfenntartó", és működött !!! A tanuló hetijegy volt 2,70 Ft, a vonaljegy 50 fillér, az átszállójegy 70 fillér a gyerekjegy 35 fillér. A felnőtt hetijegy 6 Ft. Talán ezek az árak még nem voltak a hozzászólásokban !!!

Egy dolgot kifelejtettem ! Volt időnk olvasni !!!! (számítógép,és TV helyett) Évek óta próbálkozom kérdezősködni 20, 30 év körüliektől Jókairól, Móricz Zs-ról( még a tehenekről is), szinte ismeretlenek!!!! A külföldiek(Dumas,Goethe, Dante, Bocaccio, ....) semmi. ? és akkor hol vannak a népmesék, versek??? Sajnos a történelem tudással is ugyanez a helyzet, a földrajz meg ...?hm, mintha nem is létezne.

Nagyon jó gyermekkorom volt. Tökéletesen nyugodt, kiegyensúlyozott életvitellel. Nem kellett rohanni a szülőknek a munkába. Akkor még fizetést adtak a munkáért nem éhbért... Nem hajszolták őket halálra, hanem kellemesen elfáradtak, normális munkatempóban. Ha lehetne vissza mennék abba az időbe. Jó lenne egy időutazás.