Lassan öt hónapot tölt a németjuhász rotweiler keverék kutyám, több mint 10 kilós a legény, és egyre akaratosabb. Nem tudom eldönteni, hogy én engedtem-e el magam a nevelésében vagy rajött valami dackorszak? A kiskutyáknál van ilyen, mint a kisgyermekek esetében? Fogzik is, válogatós is, a gyomra nem bír mindent. Bent lakik, mert társas házban lakunk egy vidéki városban, így nem szaladgálhat kedvére. Amúgy meddig rombolnak, rágnak rendszerint a kutyák? Remélem, amihez eddig nem nyúlt, ahhoz nem is fog.
Az enyém hat hónapos dobi és próbára tesz minden nap. Résen kell lenni. Türelmet és következetességet igényelnek ebben a korban.
Csatlakozom az előttem szólóhoz. A türelem és a következetesség az alapja a nevelésnek. Ebben az időszakban megpróbálnak ők diktálni, újrarendezni a falkában a hierarchiát, amit nem szabad hagyni nekik.
Hasonló cipőben járok a 8 hónapos staffi gyerekkel. Bubika egyfolytában megragad minden adandó alkalmat, hogy rosszalkodjon, de nem ramol vagy tép, hanem az addig jól működő szabályokat rúgja fel nap mint nap. Néha elszalad a türelmem és a kezem, mert már lassan kiidegel. Szeretem meg minden, de ha nem nyomatékosítom a mondanivalómat, le se szarja, amit kérek vagy tiltok. Lehet nálam extra jutalomfalat, néha már az sem érdekli, pedig eddig mindig motivalta és heti 1-2 alkalommal kapja ezt, amúgy sincs túletetve.