Érdekelne, mert mostanság sokat nyomaszt lelkileg, hogy ti a nagyszüleitekkel milyen gyakran találkoztok? Nálatok is megy az érzelmi zsarolás? (Valahol érthető, egyedül vannak) de Mo-n tényleg ilyen nyomasztó megöregedni?

Attól rossz egy nagyszülő, ha életének nem egyetlen célja és öröme az unoka, unokák? Nekem van saját életem, egyáltalán nem "csak" abból áll, hogy nézem a falat, és várom az unokákat. Szeretem őket, szívesen vagyok velük, de nem abból állok ki, hogy nekik sütök-főzök, a fejemen táncolhatnak, lesem a kívánságaikat. Az elveimmel se fér össze, nem tudom elviselni az elkényeztetett, neveletlen gyerekeket. Nálunk vannak szabályok, betarthatók, érdekes módon ennek ellenére szeretnek jönni az unokák, de a gyerekeink is.

A ti nagyszüleitek sem tudnak elfogadni semmit? Se tárgyi ajándékokat, se pénzt képtelenek elfogadni. Külföldön élek és vettem nekik egy távirányítót és konkrétan felhívtak csak ezért hogy mennyi volt és majd rendezzük ha otthon leszek. Mindezt úgy hogy jelentősen jobb anyagi helyzetben vagyok. Ötletek?