Emberek - kérdések és válaszok. Ha ehhez a témához kapcsolodó kérdésed van, kattints az "Új Kérdés" gombra. Ha nem szeretnél lemaradni az ehhez a témához kapcsolodó új kérdésekről, iratkozz fel.
Budán egy 10 lakásos társasházban bérlek egy lakást. Egy darab 110 literes szemetes jár a háztartási hulladékoknak, és 1-1 db szintén kb 110 literes szemetes a műanyag és papír hulladékoknak. Él ebben a társasházban egy öregasszony, aki folyamatosan problémázik a szemét mennyiségen, már-már klinikai eset. Többször láttam, hogy turkál benne és válogat; illetve elemzi a tartalmat. Előfordult, hogy a szemeteszsákot kibontja és a tartalmat átpakolja a műanyag vagy papírhulladékok közé. Azt is hallottam, amikor eldicsekedett azzal, hogy tételesen átválogatta a szemetet. Többször írkál cetliket. A megfogalmazásában szerepelnek a tulajdonosok és a lakók. Számára a lakó az a bérlő és úgy vélekedik, hogy a lakók szemetelnek, miközben a tulajdonosok alig vagy éppen semmit. Ők mit csinálnak a szeméttel? Megeszik? Leengedik a wc-n?Rendszeresen emlegeti, hogy csökkentsük a szemét mennyiségét. A plusz egy kukát ami volt a vegyes hulladékoknak elszállították, mert drága fent tartani. Hangoztatta azt is, hogyha nem viszik el a szemetet, megbüntetetik és Ő bizony nem fizet, mert kisnyugdíjas.Előfordult, hogy a szemetet a másik "lakó" lábtörlőjére söpörte vagy tette illetve olyan is volt, hogy füveket tett egy szatyorba és ezt rakta a szomszédom lábtörlőjére. Korábban takarított is, rendszeresen nem mosta fel a lakás előtti részt, mert lakó lakik benne; és azt is hallottam, hogy Ő nem rabszolga, hogy más után takarítson és a szemetet kapirgálja. Már nem takarít, mert valahol hallotta, hogy talán Győrben hasonló tárasházat 260eFt-ért takarítják havi szinten. Nálatok is van ilyen eset? Volt aki kötekedett szemét ügyben?
Mennyivel másabb volt az élet harminc éve. A világ rohan és mennyi minden megváltozott... Visszaemlékszem, hogyan üdültünk, strandoltunk a 80-as években, gyógyfördőkre jártunk, mintha az idő nem rohant volna olyan gyorsan. Jó érzés visszaemlékezni a Wartburgok pöfékelésére, amelyek nemcsak a Balatonig, hanem az Olasz tengerpartig, vagy éppen Svájcig is elvittek. Féltettük, óvtuk, mostuk, hiszen abban az időben korszerűek voltak. Visszaemlékszem a Trabantra is, amit papírjaguárnak csúfoltunk. Ez a jármű az igazán kispénzűek szükségmegoldása volt de tény, hogy a Trabantos sztorik a legendákkal is felérnek. A Wartburg már tágasabb volt, családi célra is megfelelt, szép emlékek kötődnek a jellegzetes hangjához. A Zsiga, vagy Zsiguli (Lada) már igazi presztízsautó volt. A boltokban csak egyféle kenyér volt, de az illatát már messziről lehetett érezni. Nektek mi jut eszetekbe a 80-as évekről? Szerintetek melyik korszak volt jobb?
Két utónevem van és szeretném törölni az egyiket. Erre, hogy van lehetőségem? Nagy procedúra? Ha sikerül minden okmányt, bizonyítványt át kell írni? Itt van, hogy szeretném egy minta névvel. Nagy Lajos István Nagy Lajos És ez lenne a nevem változás után. Ilettve valahol elérhető lesz az igazi nevem változás után vagy utánna mindenhol módosul?
Képzeld el, hogy 1900-ban születtél. Mire 14 éves lettél, kitört az első világháború, amelyben 18 millió ember vesztette életét. Mire a háború véget ért, kitört a spanyolnátha-járvány. 50 millió ember vesztette életét abban a járványban! Igen, 50 millió. Amikor 29 éves lettél, elkezdődött a nagy gazdasági világválság és a munkanélküliség 25 %-ra növekedett, a világ termelése 27 %-kal csökkent. 33 éves korodra, mire a válság véget ért, az országok majdnem összeomlottak együtt a gazdasággal. Amikor 39 éves lettél, kezdődött a második világháború. 45 éves korodig 75 millió ember vesztette életét abban a háborúban. Mire 50 éves lettél, elkezdődött a koreai háború. Újabb 5 millió ember halt meg. 55 éves korodban kezdődött a vietnámi háború, ami 20 évig tartott és 4 millió ember életét követelte. Mire 62 éves lettél, kezdődött a kubai rakéta-krízis, amely egy fordulat volt a hidegháborúban. Az élet, mint tudjuk, akkor véget érhetett volna. Csak Isten kegyelme mentett meg minket a vezetés által. Mire 75 éves lettél, végre befejeződött a hidegháború. Most gondolj azokra az emberekre, akik 1900-ban születtek, mennyi mindent átéltek! És most gondolj arra, amikor 1985-ben, gyermekként, nem értetted, hogy 85 éves nagyapád nem érti, hogy neked milyen nehéz az iskola, és hogy milyen rosszul bánnak veled egy osztálytársaid... Úgyhogy, most próbáljuk meg tisztességes nézőpontból szemlélni mai helyzetünket, legyen mindenki jobb, mint tegnap volt, szeresse a másikat, és legyen kész segíteni! (Mark Cole, a John Maxwell Enterprise vezérigazgatója)
Szinte minden diák a legújabb generációs okostelefont kapja meg születésnapjára de kevés szülő tudja, hogy ezeket tulajdonképpen üzletembereknek terveztek, amelyre hasznos alkalmazások telepíthetők. A gyerekek azonban csak játékokat telepítenek rá és egész nap játszanak. Véleményem szerint ez nem csak egy ártatlan kis játékeszköz, hanem súlyos társadalmi problémát teremt, mert ez a fennhéjázás, felvágás fertőzővé válhat. A diákot ma már lenézik a társai, ha nincs iPhone-ja. De nem a gyerekek a hibásak. A szülőktől jön minden. Csak az irigység vezérel mindenkit. Már egy vídéki szerény nyaralóban töltött nyaralásról senki nem oszt meg egyetlen képet sem, mert szegénynek tartják és aki anyagilag tehetősebb, miért kötelező a legújabb és legmodernebb autót megvásárolnia? Szerintetek nem a fennhéjázás, dicsekvés, felvágás idejét éljük? Hogyan lehet kigyógyulni szerintetek ebből a fertőző betegségből?
Mi a magyarázata annak, hogy Svédországban bárki beláthat mások lakásába és senki nem zavartatja magát emiatt. Nálunk elképzelhetetlen, hogy sötétedés után, függöny nélkül szabadon tegyünk-vegyünk a lakásban, ahová bárki beláthat.
Tarjányi Péter író és biztonságpolitikai szakértő, néhány perce közzétett Facebook bejegyzését továbbítanánk felétek és várjuk a véleményeiteket, hozzászólásaitokat a felvetett problémával kapcsolatosan: Tarjányi Péter facebook bejegyzése: "A híreket olvasva láttam, hogy ma a Parlamentben sok mindenről szó esett... A maszkoktól kezdve - ami mindenkinek kéne, csak nincs elég - az óriási gazdasági segélycsomagon át amely az elkövetkező hónapokban majd rendbe rakja az összeomlott gazdaságot és természetesen a koronavírus törvényről amit végül megszavazott a kormánypárt... Néztem és közben gondolkodtam, mert hiányérzetem volt...Ugyanis nem beszéltek a döntéshozók azokról az emberekről akik napról napra élnek, semmi tartalékuk nincs és a járványügyi rendelkezések miatt elvesztették a munkájukat vagy a bevételeik komoly részét. Olyan emberekről beszélek akik nem multiknál dolgoznak, akiknek a főnöke nem euró és dollár milliomos, sőt forintban is végiggondol minden döntést mielőtt bármilyen üzleti döntést hoz... Kis és középvállalkozók, szolgáltatóiparban dolgozó keményen hajtó, tisztességes emberek... Velük most mi lesz? Otthon ülnek fegyelmezetten tudják hónapvége van és talán, mondom talán, ki tudnak húzni még egy hónapot, vagy még annyit sem. Nem hónapok múlva kell gazdasági segítség hanem már MOST...AZONNAL Egyszeri segítségnyújtás azokon a területeken amiket leginkább "megütött" ez a vírus és az elmúlt évtizedek... Egyszóval szép, hogy beszélnek, szép hogy "vitáznak" a Parlamentben, fontos jövőbeni kérdésekről, de azért a JELEN legalább annyira fontos..."
Németország ezekben a nehéz napokban is támogatja az állampolgárait, hogy fenntartsák a jólétet és megvédjék az emberi méltóság értékét. Bár az utóbbi időben egyre nagyobb szakadék lett a szegények és a gazdagok között, még ma is vannak segítőkész emberek, akiktől példát vehetünk. Ez a kép rámutat arra, hogy még ma is léteznek emberek, akik nemcsak magukra gondolnak, hanem másokra is. Követhetnénk mi is a példájukat?
Elgondolkodtató gondolatsort osztott meg Rashed Adel orvos a Facebook oldalán: “ Az emberiség pontosan azt a betegséget kapta, amelyikre szüksége volt. Már nem értékeljük az egészséget, ezért kaptunk egy betegséget, hogy megértsük - az egészségünkkel foglalkoznunk kell! Már nem értékeljük a természetet magunk körül, ezért kaptunk egy betegséget, melynek köszönhetően keveset tudunk a természetben tartózkodni. Már elfelejtettük, hogyan kell családként élnünk, ezért kaptunk egy betegséget, amely bezárt minket az otthonainkba, hogy megtanuljunk ismét családként élni. Már nem tiszteljük az időseket, ezért kaptunk egy betegséget, amely emlékeztet az ő esendőségükre. Már nem értékeljük az egészségügyi dolgozókat, ezért kaptunk egy betegséget, amely emlékeztet minket a pótolhatatlanságukra. Már nem tiszteljük a tanárokat, ezért kaptunk egy betegséget, amely bezárta az iskoláinkat, melynek köszönhetően a szülők próbálják tanítani a gyermekeiket. Azt gondoltuk, hogy mindent megvehetünk, mindenhol ott lehetünk, azzal és akkor amikor csak akarunk, ezért kaptunk egy betegséget, amely megmutatja, mennyire nem természetes és magától érthetődő is mindez. Szabadidőnket bevásárlóközpontokban töltöttük, ezért kaptunk egy betegséget, hogy megértsük, a boldogságot nem lehet megvenni. Nagyon sokat foglalkoztunk a külsőnkkel, hasonlítottuk magunkat másokhoz, ezért kaptunk egy betegséget, amely maszkkal takarja ez az arcunkat, hogy megértsük, a valódi szépség nem ott rejtőzik. Azt gondoltuk, a Föld urai vagyunk, ezért kaptunk egy betegséget, hogy ez az apró láthatatlan kórokozó megszelidítsen minket. Ez a betegség nagyon sok mindent elvesz tőlünk, ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy újból észrevegyük, hogy mi az igazán fontos az életben. Sajnos olyan betegséget kaptunk, amelyik pontosan ránk van szabva....” A cikk alatt írjátok meg, mit gondoltok erről, majd osszátok meg, hogy mindenkihez eljusson!
Most mindenki tudni szeretné, mi a helyzet másokkal ezért megkérlek írjatok a tapasztalataitokról, arról amit átéltek ott, ahol tartózkodtok. Mi újság nálatok? A kommentekhez írjátok oda, honnan vagytok!
Azt mondják, a világ egyik legnagyobb igazsága, hogy üres edényből nem lehet vizet önteni. Más szavakkal a semmiből nem lehet valamit kovácsolni. Ha egy ember nem szereti önmagát, akkor elvárhatom tőle, hogy nekem is adjon belőle?
Ha bevezetik a kijárási tilalmat, az annak a sok felelőtlen embernek lesz köszönhető, akik most is az utcákon grasszalnak.
Valaki árulja el, mire jó ez a kétségbeesett vásárlás?
Hogyan és hol ismerhetem meg a jövendőbelimet? Kiváncsi vagyok, hogy másoknál hogyan történt a nagy találkozás?
Hogyan legyek sikeres ember? Utolsó éves egyetemistaként érdekelne azoknak az emberek véleménye, akik mindenféle szempontból sikeresnek, boldognak tartják magukat, és pozitívan látják az életet. Mi a siker titka vagy mitől függ a siker?
Mit változtatnátok az életeteken, ha biztosan tudnátok, hogy már nincs sok hátra? Gondoltatok már erre?
Láttam egy filmet a 80-as évekből és minden olyan idegennek tűnt. Nem volt internet, mobiltelefon, sem szociális média. Hogyan értesítették egymást telefon nélkül, hogyan foglaltak jegyet internet nélkül? Hogyan boldogultak internet, számítógép és mobiltelefon nélkül? Visszatekintve a múltba, most milyennek tűnik az élet ahhoz viszonyítva?
Magyarországon nem tudják, hogy nemcsak fizikai, hanem mentális problémák is léteznek?
Olvastam egy cikket, a Huffington Post-on, ahol utánajártak a lehetséges okoknak, amiért gyakran a legjobb teljesítményt nyújtó munkások a jó fizetés ellenére is felmondanak. Kissé meglepő eredményre jutottak. Olyan okokról van szó, amelyek megoldásai nem kerülne pénzbe, lehet, hogy egy kis odafigyeléssel elkerülhető lenne ez a probléma. Általában a cégek azzal próbálják megtartani a jó szakembereket, hogy magasabb fizetést kínálnak. Kiderült, hogy ez sem csodaszer. A Huffington Post felsorol 7 okot, amiért magas fizetés ellenére is sorra otthagyják a munkahelyet a legjobb szakemberek. 1. Túlhajtják őket, túl nagy teljesítményt várnak el tőlük. A jó szakemberek általában fantasztikusan teljesítenek, ez pedig arra ösztönzi a főnököket, hogy még többet csavarjon ki belőlük. 2. Nincs elismerve a munkájuk, sosem dicséri meg senki őket. Nem minden a pénzről szól. Néha jól esne az elismerés is. Tévedés lenne azt állítani, hogy a jól elvégzett munka teljesen természetes dolog, nem szükséges dicsérgetni a dolgozókat. 3. Robotoknak tekintik őket, nem embereknek. Sokat jelentene,ha néha a főnök elbeszélgetne a beosztottjaival, érdeklődne felőlük, hogy vannak, hogy telt a hétvége, vagy ehhez hasonló dolgokról. Igaz, ezek apróságok, ám sokat jelenthet valakinek, hogy emberként kezelik őket, nem robotként. 4. Nem adnak szabad döntési lehetőséget, nem engedik őket a maguk módján dolgozni. Az igazán tehetséges és intelligens emberek sokszor eltérnek a megszokott szabványtól. Ők képesek a megszokottól eltérő rendszerekben is gondolkodni. Sajnos nagyon sok főnök túlságosan ragaszkodik a megszokott előírásokhoz, pedig lehet, hogy ha nagyobb szabad teret engedne a dolgozóknak, akkor akár ötször jobban teljesítenének. 5. Nem következetesek a főnökök. A jó fönök nem változtatja hetente az elvárásait. Ezt általában nagyon értékelik a beosztottak. Súlyos hiba, ha az ígéreteit nem tartja be. Ha a túlmunka után megígért jutalom elmarad, ha a tavaly ígért fizetésemelés elfelejtődik, akkor a főnök nemcsak főnökként, hanem emberként is megbukik a dolgozók szemében. 6. Gyenge képességű embereket vesznek fel. Általában egy kiváló teljesítőképességű dolgozó, aki nem húzza ki magát a munka alól, hasonló beállítottságú emberekkel szeret együtt dolgozni. Ha valakit felvesznek mellé, aki nem üti meg ezt a mércét, gyorsan levonja a következtetést és veheti a kalapját. 7. Nem értékelik a kreativitásukat. A tehetséges emberek mindent ami körülöttük van, jobbá akarnak tenni. Ha ezt a lehetőséget elzárják tőlük, csak azért, mert egyszerűen kényelmesebb minden úgy, ahogy van, akkor nem csoda, ha az ilyen emberek egy idő után más állás után néznek. Nektek mi a véleményetek? Egyet tudtok érteni a felsorolt okokkal?