#emberek

Az optomeristák meg szemészek direkt rontanak a szemen a szemüveg/kontaktlencse biznisz miatt?Szerintem ebben van valami mert még a legjobb szeműnek is minimum egy 0,5 ös szemüveget felírnak.Ott vannak gépeik ki tudja, lehet tudnak vele rontani a szemen.Pl. Amikor erős fénnyel belenéz a szemedbe vagy ilyen lézeres mérővel nézi. Kicsit biznisznek tűnik nekem. Valami módszerük biztos van erre.

Szeretnék egy képregényt írni de nincs aki meg tudná rajzolni,mert én nem tudok rajzolni. Nem szeretnék pénzt költeni a rajzolása ezért szeretnék egy embert aki amíg én írom ő megrajzolná és ha sikeres lesz akkor osztozunk a sikeren meg amúgy mindenen. Szerintetek találhatók ilyen embert? És ha igen akkor hol?

Olvastam egy cikket amiben írnak a lélek részecskéről. Ez a testünkben van és ez alkotja a lelkünket. Majd a halál után tovább él. Azt mondják, hogy kvarkok építik fel ezt a részecskét. Ennek van tudományos alapja? Vagy csak egy ezoterikus áltudomány?

Milyen körülmények közt élnek az erdélyi honfitásaink? Miben másabb az életük, mint nekünk itthon?

Tehát az alul levő fél úszik, a hátán lévő ember pedig kapaszkodik. Mennyire biztonságos ez?

Érvényes még, hogy az utolsó 10 évből a legmagasabb 2 évi fizetést veszik alapul, vagy már más módon?

Sziasztok! Mostanában kezdtünk komolyabban gondolkodni a lótartáson a nővéremmel együtt, de a helyzet az, hogy már 3.-jára álmodom azt, hogy elvesztek egy lovat, vagy az uralmat felette mindig más szituációban és más lovakkal, az első két álmomban, a nővérem magamra hagyott a lóval és akkor történt meg a baj (villámlás, egyedül egy sötét erdőben, a vezetőszár kicsúszott a kezemből). Az utolsó azaz a tegnap esti álmomban, pedig futószáron vezettem egy lovat, amikor a futószár elkezdett összegabalyodni, a ló pedig össze-vissza vágtatott, majd a nővérem megjelent és közölte, hogy határozottabbak kellene lennem, én addigra már nem láttam a könnyeimtől. A helyzet az, hogy ha bevállalnák ketten, hogy veszünk egy lovat (bértartásban) akkor biztos lennének olyan időszakok a nővérem továbbtanulása miatt (orvosira szeretne menni), amikor hetekig-hónapokig csak én foglalkoznék a lóval, ami teljesen oké, mert számomra ez egy jó dolog, de ezek az álmok elbizonytalanítanak, mert azért annyira jó lovas nem vagyok, de eddig mindig tudtam a nővéremre támaszkodni, ha elakadtam valamiben, de lehet, hogy eljön az idő amikor már nem lesz ott mellettem mindig. Mit gondoltok erről? Szerintetek hallgatnom kellene a tudat -allatimra? Félek eljön az idő amikor már elengedhetetlen a saját ló ahhoz, hogy továbblépjek a lovas karrieremben. 14/l

Hiszen környezetünk van, társaságban (rokonok, főnökök, jó- vagy rosszakarók...) élünk! És ott van még a genetikai örökség is.

Én a szórakoztatóiparos buborékból nehezen látok ki, mert sem engem sem ismerőseimet nem érintette a krízis, viszont érdekelne, hogy titeket hogyan érintett?

Történetem a következő:Tavalyi év első felében több probléma adódott: egészségügy, munkahelyi stb. Május közepén kissé lelkileg összetörődtem, amit tovább erősített, hogy a kollégámat, akivel jól kijöttem, kissé aljas módon elküldték. Az egyik barátom - valójában párom testvére- meghívott az esküvőjére még ez év elején, hosszú hezitálás után döntöttem, hogy elmegyek. Az esküvő és lagzi jól sikerült, most nem is a tánc került a napirendre, DE érdekes élményben volt részem. Akikkel egy asztalnál ültem elkezdtünk beszélgetni. Ha kimentek, hívtak magukkal. És nem hagytak magamra. Úgy vettem észre - bocsánat, hogy most nagyképűnek tűnök - de megadták nekem a megfelelő tiszteletet. Úgy éreztem az este alatt, hogy folyamatosan pozitív hatások értek, amiért hálás vagyok nekik örökre. Amikor el kellett mennünk ( kora hajnalban) egy világ dőlt bennem össze, hazafele úton nem tudtam a könnyeimmel mit kezdeni. Amit érzek: ettől az estétől már nem vagyok depresszióra hajlamos, nincsenek félelmeim, úgy érzem visszakaptam azt az erőt, amiről nem tudtam, hogy bennem van, munkahelyem és egészségi problémáim rendeződtek. Sokat segített rajtam nemcsak a párom, hanem ŐK is. Sokat gondolok rájuk és a legjobbakat kívánom nekik. Ha az utam a helyszín felé visz, mindig jó érzésem van, megnyugszom és ha az álmomban felelevenedik mindez, szintén nyugalmat érzek. Mit gondoltok arról, akikkel megismerkedtem angyali tulajdonsággal rendelkeztek és őket (is) küldte az Isten, hogy segítsen?Normális dolog, ha arra visz az utam, elmegyek a helyszínre nosztalgiázni egy kicsit?Miért van az, hogy néha visszatérnek az események az álmomban?