A vármegyék és az ispánság intézménye 945 évig volt - 1000-től 1945-ig - hatályban a Magyar királyságban. 1222.-ig az Aranybulla kiadásáig kizárólag a király, majd ezt követően az ország ügyeibe, a főpap és a főnemesség szólhatott bele. Az ezek alatti rendeknek beleszólási, véleménynyilvánítási, vagy szavazati joguk nem volt. Ez magyarra fordítva azt jelenti, hogy 1945-ig a vármegyék és ispánság rendszerének eltörléséig kizárólag a "felső tízezer" döntött. Csupán egy adalék a beleszólási jog alakulásáról: az 1925.évi XXVI. törvénycikk, amely a választásokról, és a választhatóságról szólt, többek között azt is meghatározta, hogy magyarországon szavazati joga csak a 24 év feletti férfinak, és a 30 év feletti nőnek van.... , de szó van arról is, hogy csak azok szavazhatnak, akiknek legalább 2 éve helyben lakása van. Ez a törvény tette lehetővé, hogy abban a 20 évben a magyar állampolgárok mindössze 26%-ának volt választási, és szavazati joga, a többieknek nem. Ez az állapot szünt meg 1945-ben és adta meg a szavazati, és választási jogot minden 18 év feletti magyar állampolgárnak. Jelenleg az látszik, hogy Magyarország a 3. évezezred első negyede környékéről araszol vissza a 2. évezred utolsó évszázadába a '45-ös évek előtti időszakához, mind jogilag, mind társadalmi felépítésileg. Visszatérve az eredeti kérdésre, hogy a 2023. január 1.-től hatályba lépett ispánság, és vármegyék rendszere - véleményem szerint - akkor szűnhet meg, ha a választójoggal rendelkezők kissé jobban megismernék az elmúlt évezred történelmi, politikai folyamatait, illetve az elmúlt évtized történéseinek lényegét, amely oda juttatta az országot, hogy többekben ez a kérdés is felmerülhetett. A lényeg, hogy az ispánság, és vármegyék intézménye akkor szüntethető meg, ha az országgyűlési választásokon olyan személyeket, és olyan mennyiségben szavaznak be a szavazó polgárok a magyar országgyűlésbe, akik ezt a törvényt 2/3-os többséggel képesek lesznek, és egyúttal akarják is megszüntetni.