Nem tudok miről beszélni a párommal, mit csináljak?

Sajnos, a kapcsolatok élete során a gyermekvállalás nem megerősítő lépésnek számít, hanem inkább próbatételnek, annak minden értelmében. Nem csak az új feladat- és felelősségi kör miatt, illetve az ezzel kieső szabadidő miatt válik nehézzé fenntartani az odafigyelést és a kommunikációt, hanem amiatt is, mert a nőből anya válik, a férfiból pedig család fenntartó és apa. Ezek pedig a kapcsolat dinamikáján túl a másikról alkotott mentális képet is megváltoztatják. A férfi nem akar panaszkodni, hogy a nőnek még egy síró személyt pluszban vállalnia kelljen, és pluszban törődnie, vigasztalnia. A nő pedig a mindig szorgalmas, dolgozó, fáradt családfenntartónak nem akarja az idegeit kérdőrevonással, plusz érzelgősséggel terhelni. Ezek a képek viszont gátat szabnak az őszinte beszélgetésnek. Megoldás csak is az lehet, ha a pár nagy levegőt vesz, segítséget kérnek a gyermekek felvigyázasában és rendszerek alkalmakat szentelnek egymásnak és a felmerülő igények megbeszélésének.

Kedves Hölgyem a kérdésére válaszolva én azt javaslom, hogy először is teremtsen egy alkalmat arra, hogy nyugodt körülmények között elegendő idő ráfordításával beszélgethessenek és akkor mondja el neki azt, amit itt is elmondott, amit érzékelt. Feltétlen mondja el, hogy Önt ez bántja és változtatni szeretne ezen, ezért kérje meg a férjét, hogy őszintén mondja el, hogy ő hogyan látja a helyzetet és nyugodtan panaszolja el Önnek a bánatát. Ezt Önnek megértéssel és türelemmel kell fogadnia, mert lehet, hogy olyasmit fog, hallani, amire elsőre nem volt felkészülve, azonban, ha Ön elszánt abban, hogy a kapcsolatukat rendbe hozza, akkor a beszélgetés el fog indulni és a feltehetően jó megoldás fog születni. Kérem készüljön fel arra, hogy a jó megoldás, nem biztos, hogy fájdalom mentes, de a cél érdekében ezt mindkettőjüknek vállalni kell!