Édesanyám 82 éves, fizikailag teljesen jól van. Egy lakótelepen él Budapesten, és már tavaly is panaszkodtak rá a lakók, hogy veszekszik mindenkivel, lopással vádolja a szomszédokat, ha nem talál valamit, vagy elfelejti hova rakta. Tavaly elvittem magánúton neurológushoz, és pszichológushoz is, aki megállapította, hogy előre haladott Alzheimer-kórban szenved, és nincs tudatában a betegségének. Sajnos anyu már régóta ilyen, hogy nem hagy élni másokat. Semmilyen baráti kapcsolata sincs, mivel mindenkire rá akarta erőltetni az akaratát, így nem maradt egy barátnője sem. Párkapcsolata sincs már egy ideje. Mi már 35 éve nem élünk közös háztartásban, mivel, már régen sem volt könnyű kijönni vele. Lehet, hogy jó kifogás, hogy én is dolgozni járok, de fogalmam sincs, hogy tudnám felvállalni ezt a helyzetet, és egyáltalán mit lehet tenni ebben a vírusos helyzetben, amikor még az egészségügy sem úgy működik ahogy kellene. A háziorvosa szerint, (akivel beszéltem a problémájáról, és nagyon lelkiismeretesen meg is látogatta, mivel nem nagyon megy magától orvoshoz) nem igazán van megoldás. Ugyan gyógyszereket írt neki, ami ha nem is gyógyítja meg a betegséget, de talán lassítja a folyamatot. Kérem Önt, hogy segítsen bármilyen javaslattal. Mit lehet ilyenkor csinálni?