Mit jelent a hazaszeretet?

A hazaszeretet a hazához, ennek földjéhez, lakóihoz, nyelvéhez, emlékeihez érzett ragaszkodás, mely hasonlít a szülők iránt érzett szeretethez. A hazaszeretet tettekben is megnyilatkozik: a haza iránt való kötelességek teljesítésében, szükség esetében saját érdekeinknek, a legfőbbeknek is, érte való mellőzésében, önzetlenségben, odaadásban, önfeláldozásban. Egyeseknél az együttélést is jelenti: a vérrokonság, a közös nyelv, a lassan kifejlődő közös érzés és gondolkodásmód, közös erkölcs, szokás, közös történeti sors, közös szenvedések és örömök, amelyek egy népet alkotnak, azaz olyan közösség jön létre, mely az egyénre évezredek kultúrájának munkája eredményét származtatja, és amelyben az egyén erejének főforrása van.

Heterogén, ellenérdekeltségü emberekből álló társadalmaktól ez teljesen idegen fogalom. Mu*

„Soha se bízz olyasvalakiben, aki a legálságosabb patetizmussal faggat arról, mit jelent számodra a haza!... Az ilyen embert pusztán önös érdek vezérli, vagyis olyasmire akar rávenni, amit ő sosem merne megtenni, vagy olyasmi feláldozására akar rábírni, amit ő sosem volna hajlandó önként feláldozni…” /Vulpus „Scepticus” Optimus Prætor/ Magyarázat helyett: A „hazaszeretet” fogalma abban az értelemben, ahogyan azt az emberek túlnyomó többsége manapság még érti – vagyis, egy adott ország iránti, minden személyes érdeket félresöprő elkötelezettség –, IDEJÉTMÚLT, ÓSDI ANAKRONIZMUS! Ezen a planétán csak egyetlen haza van! Azt pedig úgy hívják: FÖLDBOLYGÓ! Aki ezt tagadja – vagy pláne, lekicsinylőn eliminálja –, az a véglény A SZÜLŐBOLYGÓJA ELLENSÉGE! Vagyis HAZAÁRULÓ!... Jelenleg persze, még igen sok van az ilyesféle emberekből. Túl sok is… (Ezért is tartunk ott, hogy legfeljebb 50 éve van hátra az emberiségnek ezen a bolygón…) Hát így...