Milyen tanulságokat vonhatunk le az 1918-as influenzajárványból?

Úgy tűnik, egy évszázaddal ezelőtt a friss levegő, a napfény és az arcmaszk segítettek a járvány legyőzésében és talán most is segíthetnek írja Richard Hobday.

Amikor új járvány tör ki, mint például a SARS, vagy a COVID-19 típusú koronavírus, az orvostudomány, új vakcinák előállításán fáradozik. A jelenlegi válság kibontakozásakor a kormányok karantént, elszigetelést javasolnak, megtiltják a nyilvános összejöveteleket, amely nagyon reális intézkedés. 100 évvel ezelőtt az egészségügyi tisztviselők ugyanezt a módszert alkalmazták, amikor az egész világon elterjedt az influenza. Ennek eredményessége azonban változó volt. Az 1918-as világjárványról szóló feljegyzések azt mutatják, hogy az egyik módszer - amely manapság kevésbé ismert - hatékonynak bizonyult az influenza leküzdése elleni küzdelemben. A legnagyobb világjárványról rögzített történelmi feljegyzések és tapasztalatok ma is segíthetnek nekünk a jövőben.

Szabadtéri kezelés 1918-ban

A járvány idején a legszörnyűbb helyek a katonai laktanyák és a csapatok hajói voltak. A túlzsúfoltság és a szellőztetés hiánya miatt a katonák és a tengerészeknél volt a legmagasabb a fertőzöttség veszélye, ami további szövődményekhez vezetett. A jelenlegi Covid-19 járványhoz hasonlóan, az úgynevezett spanyolnátha áldozatai sem az influenza miatt, hanem legtöbbjük tüdőgyulladásban és más szövődmények miatt haltak meg.

Amikor 1918-ban az influenzajárvány elérte az Egyesült Államok keleti partját, Boston városát különösen súlytotta a fertőzés. Az Állami Gárda sürgősségi kórházakat létesített. A legrosszabb helyzetben Boston tengerészei voltak. Az orvosok észrevették, hogy a tengerészek rosszul szellőző helyiségekben voltak és ezért elkezdték alkalmazni a szabadtéri terápiát. Jó időben kivitték őket a zárt helyiségből a friss levegőre, napfényre. Akkoriban szokás volt, hogy a beteg katonákat szabad levegőn kezeljék. A szabadtéri terápiát széles körben alkalmazták, például a tuberkulózis halálos légúti fertőzés kezelése esetén is gyakran alkalmazták ezt a módszert. A beteg ágyakat kivitték a friss levegőre, hogy a betegek friss levegőt lélegezzenek. Ha erre nem volt lehetőség, akkor éjjel-nappal nyitva a kórházak ablakait, hogy kereszthuzatot idézzenek elő. A szabadtéri kezelés egészen az 1950-es évekig népszerű maradt, aztán később lassan felváltották az antibiotikumok.

A bostoni orvosok meggyőződtek a szabadtéri terápai pozitív hatásairól, de nem mindenhol fogadták el. Ha a statisztikák igazak, akkor sikerült az elhalálozást 40 százalékról kb. 13 százalékra csökkenteni. A Massachusettsi Állami Gárda sebészei szerint: "A szabadtéri kezelés hatékonysága bizonyított, csak ki kell próbálni, hogy felfedezzék ennek az erejét."

A friss levegő, mint fertőtlenítőszer

A szabadban kezelt betegek kevésbé voltak kitéve azoknak a fertőző baktériumoknak, amelyek gyakran megtalálhatóak a hagyományos kórházakban. Az 1960-as években a Védelmi Minisztérium tudósai bebizonyították, hogy a friss levegő természetes fertőtlenítőszer. A kültéri levegő sokkal károsabb hatással van a baktériumokra és influenzavírusra, mint a beltéri levegő. Pontosan nem tudták bebizonyítani, hogy mi a különbség, de mind az éjjeli, mind a nappali levegő pozitív hatásai kimagaslóak voltak.

Kutatások bizonyítják, hogy a szabadtéri levegő baktériumölő, fertőtlenítő hatással rendelkezik, családi házaknál is érdemes minél többet szellőztetni. Napjainkban ezt a kezelési módszert az antibiotukumterápia váltotta fel, azonban sajnos a baktériumok egyre inkább rezisztenssebbé kezdenek válni az antibiotikumokkal szemben.

Napfény és az influenza fertőzés

A fertőzött betegek napfényre helyezése szintén elősegítette a influenza leküzdését. Az első világháború idején a katonai sebészek rutinszerűen alkalmazták a napfényben rejlő gyógyhatásokat a fertőzött sebek gyógyítására. Tudták, hogy a napfény gyógyítószer. Már akkor tudták, hogy a napfény hatására D-vitamin keletkezik. Ezt azonban csak az 1920-as években fedezték fel. Az alacsony D-vitamin szint szorosan összefügg a legzőszervi megbetegedésekkel és fokozhatja az influenzára való hajlamot. 

Szájmaszk, arcmaszk és az influenza

A sebészeti maszkok manapság az egyik legkeresetebb árucikkek közé vált. 100 évvel ezelőtt is alkalmazták, hogy megpróbálják megfékezni a járvány terjedését. Noha a sebészeti maszkok nem nyújtanak védelmet a fertőzés ellen, nem képesek kiszűrni a levegőből a kis részecskéket. Ennek elennére a bostoni sürgősségi kórházban bárki, aki kapcsolatba került a betegekkel, arcmaszkot kellett viselnie. Ez öt rétegből álló gézből és egy keretből állt. A légzőszerveket eltakaró géz réteget két óránként cserélték, a keretre pedig megfelelő sterilizálás után friss gézt helyeztek. Ők voltak a mai kórházakban használt N95-ös légzőkészülékek előfutárai, ezáltal próbálták megvédeni az orvosi személyzetet a levegőben terjedő fertőzésektől.

Ideiglenes kórházak

Nagy gondot fordítottak a higiéniára, ami kétségtelenül nagy szerepet játszik a fertőzések elleni harcban. Egy másik tényező viszont, ami felgyorsította a fertőzés elleni harc eredményességét, az ideiglenes, szabadtéri létesítmények felépítése.

Manapság sok ország nincs eléggé felkészülve a súlyos influenzajárványra. Sok helyen elfogytak a maszkok, fertőtlenítőszerek, vírusellenes gyógyszerek. Igaz, napjainkban léteznek már olyan antibiotikumok, amelyek hatékonyak lehetnek a tűdőgyulladás és egyéb szövődmények kezelésére, de a világ lakosságának egy része nem fér hozzá ezekhez a gyógyszerekhez. Legyünk elővigyázatosak, szellőztessünk sokat és ne feledjük, hogy egy kis friss levegő is sokat segíthet!

Egyszerűen fogalmazva: 1918-ban az orvosok rájöttek, hogy a szabadban ápolt betegek hamarabb meggyógyultak, mint a zárt helyiségben kezeltek. Úgy tűnik a friss levegő és a napfény olyannyira hatásos, hogy akár életet is menthet. A kutatások azt bizonyítják, hogy a levegő kiváló fertőtlenítőszer. A friss levegő képes elpusztítani az influenzavírust és már káros baktériumokat. Szellőztessünk minél többet, menjünk ki egy kicsit a friss levegőre és minden nap sütkérezzünk egy kicsit a napfényben.