Milyen anya az, aki egyévesen bölcsibe taszítja gyerekét?

Nem lehet senki feje felett pálcát törni. Két embernek sem egyformák a lehetőségei. Nem szívesen lépi meg senki ezt a lépést, de néha nincs más valasztás. Van olyan, aki nem tudja ezt elkerülni, mert nekem is vissza kellett mennem 2 év után dolgozni a munkahelyemre, mert szükség volt rám, vagyis a munkámra. Ha ezt nem tettem volna meg, már nem ezen a munkahelyen dolgoznék. Szeretem a munkám és a mai világban nagyon meg kell becsülni a jó munkahelyeket. Ezek néha áldozatokkal járnak, de utólag mindig megtérül. Azóta eltelt 13 év, de hála az égnek, a gyermekem nagyon is kötődik hozzám és ez az érzés kölcsönös. Nem ezen múlik, hogy valaki jó szülő vagy sem! Nekem ez a veleményem.

Mikor én születtem, anyukámnak 6 hét volt a szülési szabadság, utána irány a bölcsi. Az első fiamat nekem is be kellett adnom másfél évesen, mert az apját bevitték katonának, a gyesből nem tudtunk volna megélni. Úgy gondolom sem nekem, sem a fiamnak nem lett semmi hátránya ebből!! Azt látom, hogy most sok "anyuka" nem a gyermekneveléssel tölti otthon az idejét!? Nekem most sokkal jobban hiányzik az anyukám !!! 😢😢

Nálunk Finnországban 9 hónapos korig van GYED. Ami egy normál fizetés . Utána jelentősen csökken a pénz . A nagy többség 1 éves kora körül oviban van . De sok aki már 9-10 hónaposan . Semmi gond nincs belőle .

Sajnos aki nem teheti meg,hogy otthon maradjon nincs más választás.Nekem 2 lányom van a nagyobbat 9 hónaposan kezdtem el beszoktatni most 8 eves.Nem volt más megoldás,dolgoznom kellett.A kicsit 1.5 evésen kezdtem.Furán hangzik de nem is bánom.Sokat foglalkoznak vele velük a bölcsiben.Én nagyon elégedett vagyok.Nem utolsó sorban az óvodai beilleszkedés is könnyebb nekik.

A szükség nagy úr! Nekem mindkét gyermekem már 1 évesen bölcsis lett. Nem úri kedvemből, hanem mert muszáj volt. Akkor még nem volt GYED, csak GYES ami bizony nem sokmindenre volt elég. Egyáltalán nem érzem azt, hogy a gyermekeim nem kötődnének hozzám, azért mert korán bölcsisek lettek. Két komoly és sikeres felnőttek, család apák lettek, akikre nagyon büszke vagyok.

Van olyan gyerek, aki jól érzi magát a gyerekek között, és igényli a társaságot.

..ilyen az én unokám is.

Dolgozó nő - akinek nincs más választása - de ezt a kérdést lekoppintottátok valamelyik linkről. Nós, a válaszok is olyanok lesznek.

Most érzem igazán, mennyire lehetetlen jó anyának lenni😁 ezért nem is akarok már hűde megfelelni, nem is érdekel, hogy ki mit gondol. A kisfiam 14 hónapos és bár nagyon anyás, én már kevés vagyok neki. Ha úgy látom, hogy menni akar, a többi gyerekkel jól érzi magát, akár csak heti 1-2 nap, akkor nem fogom visszatartani. Ha azt látom, hogy nem szereti, akkor nem fogom kényszeríteni sem. De nagyon sokan nem tehetik meg, hogy otthon maradjanak évekig, különben éhen halnának. Szóval szerintem mindenkinek a saját belátása szerint kell döntenie és senkit sem szabad kritizálni emiatt, mert nem tudhatjuk, hogy mit miért csinál...

A Debreceni Zsuzsa hozzászólásával maximálisan egyetértek. Nincs írott szabály, mindenki maga döntse el, hogy mi jó neki és a gyermekének. Senki feje felett sem lett pálcát törni. Ismerni kell a miérteket is.