Miért felszínes a mai világ?

A kérdésedben szinte ott a válasz, a nevelés az oka. Nem a nevelő személyre gondolok, hanem az elméletre, amin a nevelés alapul. Véleményem szerint az evolúciós elmélet az oka ennek. Mit tanít az evolúció? Azt, hogy a világ puszta véletlenül, egy baleset folytán jött létre. Az élőlényeket a túlélésért való harc fejlesztette ki. Az ember is ennek a törvénynek köszönhetően jött létre és maradt fenn. Ennek az elméletnek az elfogadása oda vezetett, hogy az emberek olyanokká váltak, amilyennek az elmélet bemutatja őket: önzők, ellenségesek, csak a saját hasznukat keresik. Az elmélet szerint nincs szeretet, jóság, hanem csak érdekek. Minden egyed saját maga kell biztosítsa magának a túlélést, és az ahhoz szűkséges eszközöket. A pszihológia is, sajnos rengeteg emberi vonást állati ösztönnel magyaráz, és leszúkíti a túlélés érdekében vívott harcra. Azért fontos a külső, mert csak az erős egyedek képesebbek a túlélésre, és a védelemre is. Ha ebben az elméletben nem találunk semmit az embert az állatnál magasabb szintre emelő tulajdonságokról, mint a szeretet, inteligencia, stb., akkor érthető, hogy miért csökkent ezeknek a tulajdonságoknak a fontossága a mai társadalomban. Az idők során egyre többen, tudatosan vagy nem, rájöttek arra, hogy például az udvariasság sem fontos a túléléshez. Mielőtt összehasonlítanám ezt a teremtéselmélettel, hadd jelentsem ki, hogy a kettő közül egyik elméletre sem létezik egyértelmű tudományos bizonyíték. Az evolúciós elmélet feltételezések sorozatára, és a tudomány tekintélyére épül. Mit tanít ezzel szemben a teremtés tana? Azt, hogy van egy Alkotó, aki szeretetből aklotta meg a világot, és az ezt benépesítő lényeket. Az embert magához hasonló tulajdonságokkal ruházta fel, vagyis az ember is tud alkotni, saját döntési lehetősége van, nem állati ösztönök vezérlik, hanem bölcsességgel képes dönteni. Ebben a világban nemcsak helye, hanem fontossága is van az egymás iránti szeretetnek, és nem a túlélésért vívott harc tartja fenn az emberiséget, hanem az egymásról való gondoskodás. Nem csak a legerősebbnek van esélye, hanem a gyengének is. Kérdésed is egy nem tudományos, de létező bizonyítéka a teremtés tana hitelességének, mert felszínre hozza, hogy az embernek vannak olyan igényei, szükségletei, amik nem találhatóak meg az evolúciós elméletben, és magyarázatot sem tud adni rá. Nyilvánvaló, hogy a fejlődés tana nem fejlődés fele vezeti az embert, hanem pusztulás fele. Akik csak a külsőségeket tartják fontosnak, kapcsolataik gyengék, és rövidek. Emberi kapcsolat nem képes fennmaradni, ha a felek azon vitatkoznak, hogy melyikük magasabb rendű a kettő közül. Bármilyen típusú emberi kapcsolat csak akkor biztonságos, ha jelen van az önzetlen szeretet egymás iránt, és az elfogadása annak, hogy van egy Teremtő, aki szeret, gondot visel az emberről, és az ember hálából szeretettel és alázattal tartozik Neki. Az illedelmességet is sokan a védelmező ösztön megnyilvánulásának tartják, és habár a férfinak van védelmező szerepe a kapcsolatban, az udvariasság nem ezt fejezi ki. Hanem azt, hogy az illető rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal - figyelmesség, szeretet, önfeláldozás, szolgálat - ami működővé teheti a kapcsolatot, és a fennmaradásnak valójában ezek az igazi feltételei.

Sajnos azon fehér hollók hiányában élünk,akik még igényelnék az emberi méltóságot. Az erkölcsi alapok meginogtak mindkét nem esetében. Sok esetben nincs megfelelő számonkérés sem otthon,sem intézményekben a jobb modor kiépitesére. Vannak helyettük agressziv filmek, legális trágár szindarabok, ugyan miből is tanulnának az emberek elöljáró példaképek hianyában. Sőt a törvénykezési szabályok betartatasát is komolyabban kellene venni. Kialakult egy öntörvényű generáció,akiket nemigen lehet megfékezni. Nincs kapaszkodó,rengeteg az ellentmondás, alig lehet kiigazodni a szövevényekben. Türelem,tolerancia,tapintat nélkül pedig nem sokra jutunk a boldogítónak számító emberi kapcsolatokban. Mu*

Az egész mai világ a tétet és a hangsúlyt a pörgésre, látszatra, érdek ügyletekre tette fel. Nem tartják magukat a kezdetektől bevált keresztény értékrendekhez, és nem, nem szól minden aTeremtőről és törvényeiről, mint kéne. A hiúságot követendő példának állították, mint smink és a méregdrága ruha, meg a veszélyes alvilági főmuftik ismeretsége határozza meg ma, hogy ki kicsoda.