Alapvetően több csoportra lehet bontani ezt a kèrdèst. Ha egy alsó tagozatos gyereket nèzünk, akkor az ő szemszögéből borzasztó. Akármennyire is odateszi magát egy szülő, nem fogja tudni megtanítani azt, amit egy pedagógusnak át kell adnia. ( Nem vèletlen pedagógusok a pedagógusok.) Gondolok èn itt az írásra, olvasásra, számolásra. A felső tagozatos diákoknál is szüksèges a jelenlèti oktatás. Tisztelet a kivételnek, a legtöbb helyen csak odabaszták a száraz anyagot "jóvan fiam , tanuljál" ha megèrti, megèrti, ha nem, így járt. Természetesen, a megfelelő alappillèrek nèlkül megy el a gyerek egy közèpiskolába. Közèpiskolában, már kèrdőjeles a jelenlèti oktatás. Ott, ha van szorgalma, kitartása a gyereknek, akkor lehet valami belőle. Nem csak leszarja ès kimásolja, hanem meg is tanulja. Természetesen, ez is akkor jó, ha tudnak kèrdezni, nem csak jön a sok tudnivaló. Ott, ha fel lehet tenni a mièrt? Kèrdèst, már működőkèpes.
Szemèlyes tapasztalatom a felsőoktatás. Gazdasági szakon vègeztem, nem volt szüksèg tènyleges gyakorlati órákra. Kènyelmes volt, hiszen nem kellett albèrletet/kollègiumot vagy èpp bejárást fizetni. A legtöbb órára vèrtizzasztó zárhelyik helyett beadandót kellett csinálni. Itt volt lehetőség a szelektálásra. Csak arra fordítottam időt, ami fontos ès szüksèges volt, a töltelèk tárgyakra nem. Mellette, munkát is tudtam vállalni, hisz nem kellett ingázni.