Régen rossz, ha a lovaglást, a lovakkal való együttlét másképp nem lehet élvezetes, csak, ha ,,egyedül" van a gyermek. Ezt lényegében értelmezni is nehéz. Leginkább a hozzáállást kellene gyökeresen megváltoztatni, mert a lovasoktatók rémálma leszel kedves kérdező, aki ,,miért nem vágtat már a gyerekem", ,,miért nem nyergel egyedül?", ,,miért nem megy még terepre", és társain őrlődik majd minden egyes alkalmon :) Közben ,ha a szülő megfelelő értékeket ad át a gyermekének, az a legboldogabb gyerek lesz, hogy lovak között lehet, hogy leápolhatja őket, hogy felühet a hátukra. És élvezi majd az utat, ami vagy egy lelkes hobbistához, vagy versenyzőhöz, vagy a tevékenység abbahagyásához vezeti majd. A lovaspálya amúgy egy elnyújtott nagy kör, évekig fog ,,körbe-körbe" menni akármilyen lovardába kerül.