Kikèszít a kamasz fiam,hetek óta sírok! Nem lehet vele beszèlni,naponta próbálom.Fog ez a helyzet valamikor változni?

A kamaszkor szülőnek és gyereknek egyaránt nehéz periódus. Próbálj meg beszélni vele valami olyasmiről, ami érdekli őt. Kisgyerekként biztos imádta elmesélni a nap történéseit, ma pedig lehet, hogy arra a kérdésre, hogy mi volt a suliban, csak azt fogja válaszolni, hogy semmi. A kamaszokkal másképp kell beszélni, ebben a korban sokkal zárkózottabbak lesznek, nehezebben nyílnak meg de megéri próbálkozni. Ha számítógépen játszik, ülje le mellé és próbálj te is bekapcsolódni a játékba. Kérdezd meg tőle, hogyan működik, mit szeret benne. Az órák helyett inkább azt kérdezd meg, mit csináltak szünetben (ez csak egy példa), sokkal jobban feloldódik. Éreztetni kell velük, hogy fontosnak tartod az ő álláspontját, ne erőltesd rá a sajátodat. Ha valamiben elakad, nyújts segítséget neki, jótanácsok helyett inkább éreztesd vele, hogy megérted, törődsz vele. A kamaszok nem szeretik a bölcs, mindetudó felnőtteket, sokkal jobb lesz minden, ha a szülő leereszkedik a gyerek szintjére. Remélem segíteni fog, amit írtam, bár nem tudom pontosan, hogy mi a helyzet.

Nagyon szépen köszönöm, megpróbalom a leírtak szerint!

Sok sikert!

Az vigasztaljon, hogy mindent kinőnek egy idő után, minden elmúlik egyszer... Kitartást! Minden okkal történik. 👍