Hogyan éljük túl a válást?

Szerintetek hogyan éljünk túl egy válást? 32 éves nő vagyok. Sok éves kapcsolaton vagyok túl, aminek a végére másfél év házas élet is jutott, de már nem volt értelme a papírnak sem. Összeházasodtunk, mert azt hittük, az majd közelebb hoz minket egymáshoz és mentjük, ami menthető. Nem így lett. Két nagyon különböző ember vagyunk más-más inspirációkkal, vágyakkal, célokkal és világképpel. A szeretetnyelvünk is más. Erre a kapcsolatra rátettünk mindent, olyan volt az eleje, mint egy nyári zápor, veszedelmes, frissítő, elsodró, majd elcsendesedett minden és beállt a kánikula, aztán a langyos, majd hideg idő és lassanként bennem kiégett minden. A házasság jött ekkor, ami 1-2 hónapra feldobta a hangulatot, mert újdonságnak számított, és a kakodalom is fergeteges bulinak sikerült, mindenki jól érezte magát. Tényleg életünk legnagyobb partija volt, ami rólunk szólt a szeretteink körében, de ez nem elég. Ennek nem hét év után és egy pánikszerű gombnyomásra kellett megtörténnie. Majdnem kilenc évem ment rá erre a történetre, amit persze nem bántam meg, de még mindig szenvedek a hiányától, hiszen megszoktam, a részemmé vált. Azt hittem nagyon sokáig, hogy Ő a nagy Ő, aztán kiderült, hogy nem. Szerintem ő is azt hitte rólam, de kölcsönösen csalódtunk eleget, hogy ebbe beletörődjünk és belehúljünk mindketten. Közben én elvesztettem a kedvenc állásom az eddigiek közül. Végre vegyészként tevékenykedhettem egy gyógyszeripari cégnél, aztán hirtelen leépítés következett be az év legelején, és ajánlottak egy fél állást, azt is csökkentett bérért... A helyünkre fiatalokat vettek fel, támogatásért és kicsi bérrel. Ez annyira megvágott, hogy elkezdtem gondolkozni és észrevettem mindazon nézeteltéréseket és hiányosságokat a párkapcsolat területén, amelyek mellett évekig nem tudtam elmenni, majd beletörődtem és munkába öltem a szabadidőt is. Így jöttem rá, hogy ezt el kell engedni addig, ameddig még nincs gyerek. Itt állok most 32 évesen család, pár és minden nélkül, albérletben lakom, nem a szakmámban dolgozom, és van egy kutyám. A depresszió és a gyász érzése kerülget felváltva. Remélem, hogy van kiút. Hogyan kell túlélni egy válást szerintetek?